Most mi lesz,

Az éjszaka, mégis nehezen telt el. A nagyszobából erős szuszogás hallatszott, a TV egész éjjel szólt, vibrált a képernyő.
– Nem is értem, Irénke mama, hogyan tud így aludni- tette fel a kérdést Sámuel.
Válasz azonban sehonnan se érkezett, gazdija is már réges-régen az igazak álmát aludta.  

• Biztosan a pezsgő teszi, a gazdi és Irénke mama, jó sokáig beszélgettek, a teraszon. Volt ám nevetgélés, kacagás! Régen láttam már a gazdit, ilyen jókedvűnek, felszabadultnak. Irénke mama is csak mondta-mondta és nevettek, nevettek…a szomszédban többször is felkapcsolták a villanyt, jelezvén, hogy már este van, de ezúttal még ezzel sem törődtek. – gondolt vissza Sámuel az előző estére.

Ma reggel azonban mindenki nyűgös, fáradt, Irénke mama a mosdóban, a gazdi a konyhában a kávéscsészéket készíti elő. Megjegyzem, a szépeket, amit Ibi néniéktől kapott, elvégre ünnep van, amikor Irénke mama ellátogat hozzánk.

És én most mit csináljak? – tette fe a kérdést Sámuel, s ebben a minutumban a hálószoba felé vette útját.  
„ Hűha, a hálószoba ajtaja nyitva maradt és mennyi minden van ott!” – és Samu egy szempillantás alatt a szobában termett.  

Samu a ruhák szimatolása közben közeledő lépések zajára figyelt fel.
 – Jaj, jön a gazdi, mit lehet gyorsan elcsenni? – nézett körül Sámuel és már fel is kapott a székről egy nylon zoknit.
 – Jó lett volna mindkettő, de az egyik a nagy sietségben kiesett a szájából, s a szájában lévő darabbal a nappaliban termett.
Hallotta a gazdi kiáltását, „Samu azonnal állj meg, azt nem szabad!” –  de ő csak szaladt a zsákmánnyal Irénke mama lábai között lavírozva.

A teraszon hamarosan megjelent a gazdi, Samesz itt van egy kis finomság, ezt egyed, ezt lehet! – kérlelte gazdája.

Sámuel szemei nagyra nyíltak.
– „Nem gazdi, ezúttal nem csapsz be, ezt igenis megeszem, ha tetszik, hanem!” – állt meg Sámuel és tűntelőlegesen a gazdi előtt elkezdte szájába gyűrni a még kilógó nylon zokni darabot.

Gazdája mozdulatlanul nézte, remélve, ha nem erősködik tovább, Sámuel kiköpi majd.

Nem ez történt, sőt!
–  Látod gazdi, ezt már nem tudod elvenni tőlem, – s azzal tűntetőlegesen nyelt is egy nagyot.

• Mama, mondtam, hogy vigyázni kell a szobaajtóval, Samu villámgyors! – hallatszott a pábeszéd mama és lánya között.

Mindenki izgatottá vált, csak Sámuel nem
– Mit vagytok úgy oda, nincs abban semmi, hogy lenyeltem ezt a nylon zoknit!  – nézett Samu ártatlan szemmel a többiekre.

Menjünk a szobába, nézzük meg, Samu pontosan mit is nyelt le.
Harisnyanadrágot, vagy melyikünk zokniját, s azzal anya és leánya a levetett ruháikat vizsgálták.

• Anya, az én nylon zoknim hiányzik. – szólalt meg a gazdi.
• Az jó, akkor nem egy harisnyanadrág, az biztosan nem jönne ki belőle! – nevette el magát Irénke mama. Még az is, jó, hogy Neked kicsi lábad van.- folytatta.
• Ne mondj ilyeneket anya, a nylon nem fog lebomlani, ez a térdzokni túl hosszú, hogyan fog ez kijönni belőle? – s közben a gazdi idegesen állatorvosok telefonszámait böngészte.
• Na tessék, ünnepnap van, senki nem veszi fel!

Némi csend, majd nyugalmas kávézás következett.

• Ide figyelj Te kis ördögfióka, miért kellett azt a zoknit lenyelni? – fordult Samuel felé Irénke mama.

Sámuel nem értette, miről beszél Irénke mama, de farkcsóválással jelezte, mama „én jól vagyok, nagyon jól vagyok, csak ez számít”…, ahogy  a dal is mondja.

Nem tudunk mit tenni, várunk és figyeljük a kutyát, mikor teszi le a kis fenekét. – született meg a döntés anya és lánya között.

Samu közben egyre jobban érezte magát, minden percben előkerült egy finom falat.

• Egyél csak, hátha kijön a nylon zokni!

Eltelt a vasárnap, Irénke mama elbúcsúzott Samutól és lányától. Hazaindult Siófokra.

Késő este még megcsörgette lánya telefonját. – Szervusz, lányom, volt valami? Hogy van Samu?.

• Eddig semmi anya, – jött a szomorú válasz. Adtam neki jó sok nokedlit, hátha azzal sikerül majd. Ha holnap se lesz semmi, hívom az állatorvost.

S ezzel mindenki nyugovóra tért. Irénke mama a megszokott otthoni ágyában, a gazdi a hálószobában, Samu pedig a megszokott helyén a nappaliban.

Reggel fél hat volt, amikor az ébresztőóra megszólalt.
Gazdi és Sámuel a megszokott reggeli rutin szerint kimentek az udvarra, gazdi közben kávét főzött.

• Te Samesz, nézzük meg, sikerült-e valamit alkotnod? – s azzal a gazdi az udvaron keresgélni kezdte Samu nyomait.

Hamarosan megállt, – Te Samu, megvan, úgy néz ki sikerült! Itt is van egy és itt is! – kiáltotta.

Samu félre biccentett fejjel nézte gazdáját.

 – Mi baja van a gazdinak, mi a jó abban a nagy barna csomagban, amit oly nehezen tudtam összehozni? – ámuldozott Sámuel, de gazdája pizsamában kutyája mellé térdelt és csak simogatta, ahol csak érte.

A nap így aztán a megszokottak szerint folytatódott.

9 óra 45 perc

• Szia anya, szeretném, hogy Te is megnyugodj. A kis zsiványnak sikerült, meg tudott szabadulni a nylon zoknitól. Úgy néz ki nem kell orvoshoz vinni.
• Jaj lányom, ez  nagyon jó hír! Szeretem ám én is azt a kis rosszcsontot. Köszönöm, hogy hívtál.

Elköszöntek egymástól és anya és lánya immáron nyugodtan, örömmel kezdték el a napot.

És Sámuel, vajon mit érez?

• Én??
  Hiányolom azt a sok jó falatot, amit ezalatt az idő alatt kaptam.
  Hé fiúk, lányok, van még valahol egy másik nylon zokni?

Kasza-Tóth Csilla