A zene és az érzelem,…

Pavarotti nem csupán egy operaénekes volt, hanem egy érzelmi nagykövet, aki a hangjával és szenvedélyével képes volt megérinteni a szívünket.

Amikor ott ültünk  egy koncertteremben vagy egyszerűen csak a TV előtt  és Pavarotti éppen elkezdte énekelni a „La Traviata”-t. A hangja olyan volt, mintha az egész világ megállna, hogy csak őt hallgathassuk.
Ő volt az első operaénekes életemben, akinek a bakelit lemezeiért fiatalon sorban álltam a könyvesboltunkban.

Ki volt Luciano Pavarotti?

Pavarotti a 20. század egyik legismertebb és legkedveltebb operaénekese volt. Az olasz származású művész hangja olyan erejű és szépségű volt, hogy még azok is lenyűgözve hallgatták, akik nem igazán jártasak az operában. Sokan úgy vélik, hogy az ő hangja egyszerűen varázslatos volt – olyan volt, mintha minden egyes előadás során meg akarta volna mutatni, hogy az opera nemcsak egy műfaj, hanem egy élmény is.

Luciano Pavarotti az észak-olaszországi Modena városában született egy viszonylag szegény családban, Fernando Pavarotti és Adele Venturi gyerekeként. A zenével hamar kapcsolatba került, ugyanis az édesapja amatőr tenorként énekelt a modenai kórusban. Az apa bár pékként dolgozott, rajongott az operáért így a kis Luciano a korszak ünnepelt tenoristáinak lemezein nőtt fel, így például Enrico Caruso lemezeit hallgatta. Emellett nagy hatással volt rá Giuseppe Di Stefano és a hollywoodi filmekkel népszerűvé vált tenorista és színész, Mario Lanza.

Az apja hatására kezdett el kórusokban énekelni – a templomi kórusban és a helyi operakórusban is énekelt –, de közben kénytelen volt tanárként, majd később biztosítási ügynökként dolgozni. 19 éves korától kezdve képezte a hangját énektanároknál.
1961-ben debütált Reggio Emilia városában ahol Puccini Bohémélet című operájában, Rodolfo szerepét énekelte.

Az 1972-es Metropolitan-beli előadás után lett világhírű, ahol Donizetti Az ezred lánya című operájában, Tonio áriájában („Ah! Mes amis”) egymás után kilenc magas „c”-t énekelt ki. Emiatt a nézők 17 alkalommal tapsolták vissza a színpadra.

Ő énekelte az 1990-es olaszországi labdarúgó világbajnokság hivatalos dalát, Puccini Nessun Dormáját. Még ugyanebben az évben állt össze a Három Tenor Plácido Domingo, José Carreras és Pavarotti részvételével. Később a futball világbajnokságon is együtt énekeltek Los Angelesben, Párizsban és a japán Jokohama városában.

Pavarotti nagyszabású szabadtéri koncerteket is tartott, mivel szándékában állt, hogy a legszebb áriákból és a legnépszerűbb dalokból összeállított műsorával azokhoz is szólhasson, akik amúgy nem tudnak, nem akarnak operaházakba járni. 1991-ben 150 ezres hallgatóság előtt lépett fel a londoni Hyde Parkban, két évvel később pedig félmilliónál is többen hallgatták New Yorkban, a Central Parkban.
(Wikipédia(

„Emlékszem, az olasz apám sírt, amikor Pavarotti 2007-ben meghalt.  Az egyetlen olasz, aki nem volt politikus, és állami temetést kapott. Éljen Luciano!” – jelent meg egy olasz hozzászólásban

A ma élő tenorok közül talán ő a legsokoldalúbb, 92 különböző szerepet énekelt színpadon. Ebben nincsenek benne a csak lemezre énekelt szerepei. Gyakorlatilag az összes klasszikus tenorszerepet elénekelte, mellettük sok modern darabban is szívesen szerepel.

Ma is előveszem a régi bakelit lemezeimet, libabőrös leszek, amint megszólal a csodálatos hangján!

Kasza-Tóth Csilla

írta: Csilla Kasza-Tóth

Kasza-Tóth Csilla vagyok, a Tulhatvanon.hu oldal szerkesztője

További cikkek

Kapcsolódó cikkek

Kint van a bokád,…

A név sok mindent elárul,…

De, mi még?!…