A fehér ötven árnyalata
Gyönyörű reggelre ébredtem. A telefon már háromszor jelzett, hogy „Ébresztő gazdi! Ébresztő!”
Semmi mozgás. És a munka? El fogsz késni gazdi! – kiáltotta Sámuel, a cavalier spániel kutyus.
Na, nézd csak a kutyakerítés nyitva maradt, megnézzük a gazdit közelebbről. –gondolta Sámuel.
Hagyjál Samu, szabin vagyok ma. Lustálkodni szeretnék! – húzta magára a takarót a gazdi.
Nem, nem ébresztő gazdi! Süt a nap! Gyere játszani. – mondta Sámuel, miközben gazdija fülét nyalogatta a takaró alatt.
Kelés, kávé, evés- a szokásos rutin szerint. Akkor nincs semmi baj, jól van a gazdi. – gondolta Sámuel.
Egyszer csak a gazdi a kertben használt ruháját vette elő.
Mit akarsz csinálni, gazdi? Olyan szép idő van, menjünk ki és játszunk!
J Á T S Z U N K! – vakkantotta Samu.
A gazdi hajthatatlan volt, eltűnt a kert legtávolabbi végében, ahová ő nem mehetett.
Pedig milyen jó lenne azt a területet is bejárni és jeleket hagyni a hívatlan macskáknak! – gondolta.
Egyre melegebb lett az idő, a gazdi csak zörgött, zörgött, valami egyágú botfélével, amelyből végtelen hosszúnak tűnő narancssárga madzag a fészerben végződött.
Ezidáig még nem láttam ilyet, de jó lenne közelebbről is megnézni – leskelődött Sámuel a kerítésen keresztül.
Délután 4 óra felé járt már, amikor a botféléből áradó zörgés közeledett.
Jaj de jó, akkor most közelebbről is megvizsgálhatom. – ugrabugrált Samu.
A fűnyírás, – a gazdi folyton ezt a szót használta, – az udvarban is folytatódott.
DE mi történt a ‘zörgő- mörgő’ elhallgatott és a fészerből egy narancssárga guriga került elő.
Látod Samu, ez a damil, ez vágja el a füvet és a gazt- kezdte az oktatást a gazdi.
Hagyjál engem ezzel az oktatással gazdi, had rágjam meg egy kicsit!
Majd én megmondom mi ez pontosan! – kiáltotta Sámuel és akkorát ugrott, hogy hirtelen gazdája azt sem tudta hová lett a kezéből a guriga.
Samu, azt nem szabad! Azonnal add vissza, anélkül nem tudom folytatni a fűnyírást! – s a gazdi olyan lendülettel ugrott kutyájához, amit Sámuel csak akkor szokott megtapasztalni, amikor elcsórja a gazdi szárítójáról a randis fehérneműt.
Óh, pedig a gazdinak fogalma sincs arról, milyen élvezet a csipkés kombinéval futkosni, amint az lobog a szélben. Még a WC gurigáról lehulló papírnál is szebben lobog.
A fűnyírás folytatódott, 4 óra körül járhatott.
Megyek a kerítéshez, hamarosan jön Judit néni és a két fiúcska. – hagyta abba a damilos játékot Sámuel. Úgyis mindjárt jön a gazdi is, – hátra se nézett.
– A gazdi mindig felemel, hogy Judit néni és a gyerekek meg tudjanak simogatni és Judit néni még azt is meg szokta engedni, hogy puszit adjak. – mosolygott Sámuel.
Judit néni nagyon kedves, a gazdi sokszor beszél róla, ugyanúgy, ahogy egy Pecséri Rózsika nevű néniről is, akinek a fényképét gyakran nézegeti a telefonja képernyőjén.
– Csak azt nem értem, miért lesz könnyes a felnőttek szeme, ha valaki olyanra gondolnak, akit szeretnek? – ezen Sámuel már többször elgondolkodott.
– Szerintem, a puszilkodás- elegendő. – nyugtázta és tovább szaladt.
Hiába kísértem el őket egészen a szomszéd kerítéséig, a gyerekek elköszöntek, hazamentek.
Új játékot kell kitalálnom magamnak. –gondolta Sámuel.
Mit is csináljak, mit is csináljak? – futott körbe – körbe. A gazdi hajthatatlan volt, csak zörgött és zörgött. Néha ugyan meg– megállt.
– Már csak egy kicsinyke darab van, mindjárt készen vagyunk Samu.- mondta.
Hó,ho,hó! – kiáltott fel Sámuel – nem kell sietned gazdi, találtam egy újabb játékot!
Belefeküdni az isteni puha friss fűmaradékba, ennél jobb játék nem is kell!
Azzal Sámuel testét kinyújtva görgetni kezdte magát a fűben.
Aztán véget ért a zörgés, a gazdi a narancssárga madzagot el kezdte összetekerni, a fűnyírónak nevezett bot is a fészerben a helyére került.
S ekkor felkiáltott!
Samu! Te hogy nézel ki? A szép kis bundád, a zöld szín minden árnyalatát felvette! Most, hogyan tűntessem el a bundádról? És a mancsod, hogyan néz ki? Hogyan engedjelek be lakásba? – morfondírozott a gazdi.
Sámuel ebből semmit nem értett, farkcsóválva hallgatta gazdája zsörtölődését.
Gazdi ez olyan jó? Na és, nem baj, hogy ilyen a bundám. Ez a fehér szín ötven árnyalata. Nemigaz? – ugrándozott Sámuel nevetve.
Az este már a rutin szerint zajlott. Vacsora, a mosakodás, ezúttal Samunak is kötelező volt.
Sámuel, nagyon nyűgös volt, miközben gazdája bundáját, mancsát dörzsölgette.
Hagyd abba gazdi, nekem igenis tetszik ez a zöldes-fehér szín és különben is, 1 hónap múlva belépek a kamaszkorba, olyan a bundám, amilyen nekem tetszik!- s azzal kiugrott gazdája kezéből beletörölve vizes bundáját minden elérhető száraz függönybe, takaróba.
A gazdi, láthatóan fáradtan feküdt le az ágyba. Azonnal elaludt, még a kutyakerítés is nyitva maradt.
Biztosan nekem hagyta nyitva a gazdi, talán fél egyedül- gondolta Sámuel és pillanatok alatt gazdája mellé gömbölyödött az ágyon.
Gazdija egy pillanatra felébredt, de nem mozdult, csak szeretetteljesen kutyájára nézett és halkan azt mondta:
Sámuel, szeretlek, teljesen mindegy milyen színű a bundád! – és már aludt is tovább.
Aludj jól gazdi, majd én vigyázok rád !- s ezzel Sámuel még közelebb bújt gazdájához és ő is álomra hajtotta fejét.
írta: Csilla Kasza-Tóth
Kasza-Tóth Csilla vagyok, a Tulhatvanon.hu oldal szerkesztője
Kapcsolódó cikkek
Menü
Keresés
Kategória
Címkefelhő
ABBA Adamis Anna anyák napja Apostol Ausztria barátság blog falunap film fotó fotózás főzés Grado humor karácsony kutya környezet magaságyás mese mosoly musical NYAD nyugdíjas nyugdíjasok nóta Olaszország Opera operett Pavarotti Puskas repülés Rudolf SIX musical Szlovénia számok színdarab színház sütés télapó utazás vakcina Várak zene önfejlesztés öregség
