A kocka fordult…
„Egyszóval lányok, asszonyok túl már a hatvanon…”
Rekkenő hőség, hétköznap délután 4 óra volt, munka utáni bevásárlás. Az emberek homloka, szemöldöke izzadtságcsöppökkel volt tele. Rezzenéstelen arccal, merev testtartással az emberek a boltba igyekeztek.
Én hasonlóképpen. Az izzadságcseppek elhomályosították az amúgy is már-már megfáradt szemüvegemet, de én mentem-mentem rendületlenül, hajlott háttal, bicegős járásommal a LIDL felé.
Egyszer csak, egy halk hangra lettem figyelmes. – Szia! – hangzott a közelből.
Megálltam, körülnéztem, s már amennyire ezt a szemüvegem lehetővé tette.
Semmi. A közelemben senki.
A hang újra megszólalt: – SZ I A ! ,
de ezúttal egy kicsit már bátortalanabb volt a hang.
S ekkor megpillantottam egy mellettem parkoló autóban egy fiúcskát, dehogyis fiúcskát!
Egy legényt, aki kedvesen rám mosolygott. – Szia– ismételte ezúttal bátrabban.
Hirtelen nem tudtam, ki is köszönt rám ilyen kedvesen, de a ’világ’ forogni kezdett velem .
Mi történt? Semmi -Jó napot!- Semmi –Na, mi van öreganyám!- Csak egyszerűen, kedvesen : – Szia!
,mert milyen jó lehet nagymamának lenni...
A fiú, akit néhány perc után felismertem Olivér volt, egy nagyon kedves ismerősöm unokája, akivel rendszeresen színházba járunk. Olivér gyakran utazik velünk. Ilyenkor én titkon elérzékenyülve szoktam figyelni őket. – Milyen jó dolog lehet nagymamának lenni!-
Olivér is bátortalanul nézett ki a kocsiból. Zavarban volt. A jelenet mindössze néhány percig tartott, de velem mégis csoda történt!
A derékszöget az egyenes testtartásom és a lábfejemhez lehetett volna igazítani, az arcomon mosoly jelent meg, még a bicegős járásomat is elfelejtettem.
Mit suhantam, lebegtem a LIDL bejárata felé. A kosaraknál megálltak az emberek rám mosolyogtak:
– Kezicsókolom, kér egy kosarat?–
A mozgásérzékelő ajtó is kinyílt és szinte énekelte: „Csókolom Csilla, ismét vásárolunk?”
S én csak mentem, pörögtem-forogtam az eléggé szűkös polcok között.
A vásárlás befejeztével a parkolóban Tűzgolyó, az én kis autóm, kettőt villogott.
„Na mi újság öreglány? Még sem vagyunk, olyan öregecskék? Megtörlöm az ablakokat, más is lássa.” – s ezzel az ablaktörlő beindult
-Jaj, ne bolondozz már Tűzgolyó, csak siessünk haza! – mondtam jókedvűen.
A hazafelé úton énekeltünk: –„Nincsen rózsa tövis nélkül, szerelem, szenvedés nélkül…”
-Mi ez a ricsaj! Kapta fel a fejét Samu, a kutyusom, amint meglátott bennünket az udvaron.
-Ne aggódj Samu, nincs a gazdinak semmi baja, csak kiegyenesítették a derekát.
Egy bók elég volt hozzá. – mosolyodott el Tűzgolyó.
Na, több sem kellett Samunak, azonnal hozta is az agyon rágott gumi csirke-babáját.
– Akkor most, játszunk gazdi! – vakkantotta.
-Látod Samu! Ennyi kis kedvesség boldoggá tehet egy embert! – fordult be a megszokott helyére Tűzgolyó.
Egyszóval lányok, asszonyok túl már hatvanon: – Le a tundrabugyit, domborodjon, ami domborodik! Az ősrégi vastag szemüveget tessék lecserélni, modern, bifokális vékonylencsére, hogy jól lássátok a szép izmokat és idomokat. De soha ne legyen mindkét kezetek tele, hogy csettinthessetek, – Hú, de jó lenne most 20 évesnek lenni! A fülest se felejtsétek el betenni a fületekbe, hogy meghalljátok a bókokat.
S főleg a legfontosabb, az egyenes derék! Nemcsak belül, hanem kívül is!
írta: Csilla Kasza-Tóth
Kasza-Tóth Csilla vagyok, a Tulhatvanon.hu oldal szerkesztője
Kapcsolódó cikkek
Menü
Keresés
Kategória
Címkefelhő
ABBA Adamis Anna anyák napja Apostol Ausztria barátság blog falunap film fotó fotózás főzés Grado humor karácsony kutya környezet magaságyás mese mosoly musical NYAD nyugdíjas nyugdíjasok nóta Olaszország Opera operett Pavarotti Puskas repülés Rudolf SIX musical Szlovénia számok színdarab színház sütés télapó utazás vakcina Várak zene önfejlesztés öregség
