Gombold ki magad…

„Hiszek abban, hogy az ember eredendően jó, hogy pajzsai és kerítései leplei mögött ott van a kíváncsi, a másik emberre figyelő, segítőkész lélek.

„Amikor így az ember már öregszik, hiába teszünk ránctalanítót a bajusz részre, csak akkor simul ki, ha mosolygunk!”

„Amikor így az ember már öregszik, hiába teszünk ránctalanítót a bajusz részre, csak akkor simul ki, ha mosolygunk!”
Csak bezárkózunk, és féltjük magunkat, mert megtapasztaltuk, hogy az ember védtelen, ha szeret.
Tényleg védtelen! De ez nem baj, csak azt felejtjük el, hogy a védtelenség hozadéka, sokkal nagyobb, sokkal többet ad, mintha ott maradunk bezárkózva magunknak…Ezért, hiszek abban, hogy az Élet nevű társasjátékot legsikeresebben, bizakodva, nyitott lélekkel lehet játszani, akkor is ha nem dobunk mindig hatost.”
(Schaffer Erzsébet)

Ezúttal egy újabb videót szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, amely Schaffer Erzsébettel, a Pulitzer-emlékdíjas újságíró, író, publicistával készült 2023.április. 23-án.

,mert a titok egyszer előjön..

„Idős korban, ha az ember hagyja magát, talán jobban ki tud gombolkodni…és az meg mindenkinek jó. Még akkor is, ha néha félre mennek dolgok.”

„Olyan sok, nem elmesélt, nem kigombolkozva, őszintén elmondott történetek zajlanak a családokban, … szóval nagyon fontos ez a gombold ki magad!…. Ne zárd be, mert ami ott van bent, rosszat tesz.”

Schaffer Erzsébet, Ercsiben született, ott is töltötte gyermekkorának első éveit. Édesapja uradalmi számtartó, édesanyja temesvári polgárlány. Saját bevallása szerint fiatalon többfélé dologba belekezdett: segédmunkáskodott, színházat csinált, bábozott, ugyanakkor már írni is elkezdett. Az 1990-es évek elejétől a Nők Lapja munkatársa, azelőtt a Gyermekünk című lapnál dolgozott. (Wikipédia)

Az írónő előadása rólunk, önmagunkról szól.

Arról, hogy mennyire bezárkózunk, pedig az életben előforduló nehézségeket milyen könnyedén is lehetne kezelni. Történeteket mesél, amelyeket leírt könyveiben, amelyek a valóságban is megtörténtek vele. Mosolyogva, felszabadultan, de érzelmekkel teli teszi mindezt. Miközben az ember hallgatja őt, saját életünkből is bevillannak esetek, történetek, mi lett volna ha… mi is hasonlóképpen reagálunk, mint az írónő. S vajon mi magunk mennyire zárkózunk be.
Az írónő előadása önmagában is nagy élmény. Érdemes megnézni!

Az előadáson említésre került egy mese, megtaláltam a teljes mesét– A szamárfülű királyfi

(portugál mese)

Egyszer volt egy király, aki nagyon búsult, mert nem volt gyereke; elhívatott hát három tündért, és megkérte őket, gondoskodjanak róla, hogy a királynénak fia szülessen. A tündérek megígérték a királynak, hogy teljesítik a kívánságát, és azt is tudtára adták, hogy ők is ott lesznek a kis királyfi születésénél. Kilenc hónap múlva a királyi párnak csakugyan fia született, s a tündérek felruházták a kis királyfit adományaikkal.
Az első tündér így szólt:- Légy te a világ legszebb királyfija!
A második tündér így szólt:- Légy erényes és okos, ha megnősz!
A harmadik tündér pedig ezt mondta:- Nőjön két szamárfüled!

S azzal a három tündér odébbállt, a kis királyfinak pedig nemsokára szamárfüle nőtt.
A király rögtön megparancsolta, hogy készítsenek egy sapkát, amit majd a királyfi fejére húznak, hogy eltakarják vele a szamárfüleit. A sapkát elkészítették, fejére húzták a királyfinak, s az apja elrendelte, hogy ezt mindig viselnie kell.
Telt-múlt az idő, s a kis királyfi egyre szépült, napról napra szebb lett, s az udvarnál senki sem tudta, hogy szamárfüle van. Lassacskán felcseperedett, s amikor olyan idős lett, hogy kisarjadt a szakálla, és borotválásra lett volna szüksége, a király magához hívatta az udvari borbélyt, és így szólt hozzá:
– Meg kell borotválnod a királyfit, de ha elárulod bárkinek is, hogy szamárfüle van, akkor a halál fia vagy.
A borbély nagyon szerette volna elmesélni, hogy mit látott, amikor a királyfit borotválta; de hát a halálról mégiscsak félt, s inkább hallgatott. Egy szép napon aztán elment gyónni, és így szólt a gyóntatóatyjához:
– Tudok egy titkot, amit meg kell őriznem, de ha senkinek sem mondhatom el, hát belehalok, ha pedig elárulom, akkor megöl a király. Mit tegyek, atyám, adj tanácsot!
A gyóntatóatya így felelt:
– Eredj ki fiam a völgybe, áss egy lyukat a földbe, s mondd el a titkodat a lyuknak; mondd el annyiszor, amíg azt nem érzed, hogy megkönnyebbültél, s nem nyomja már a lelkedet; aztán temesd be megint a lyukat!
A borbély megfogadta a jó tanácsot. Kiment a völgybe, ásott egy lyukat, elmondta a lyuknak a titkát, s addig-addig ismételte, amíg meg nem szabadult a terhétől, aztán újra betemette a lyukat, és hazament megkönnyebbülten.
Azon a helyen, ahol a borbély a lyukat ásta, nemsokára nőtt egy nádszál. A pásztorok egyszer arrafelé hajtották el nyájukat, s ahogy meglátták a nádszálat, levágták, és furulyát faragtak belőle maguknak. Amikor játszani kezdtek a furulyájukon, a furulya megszólalt, és azt mondta:
– Szamárfülű a királyfi.
Ez a hír aztán lassacskán elterjedt az egész városban, s amikor a király is megtudta, megparancsolta, hogy vezessék elébe az egyik pásztort.
Fel is hozták az egyik pásztort a király udvarába, s a király azt mondta neki: – Fújj bele a furulyádba!

A pásztor belefújt, a furulya pedig megszólalt ugyanolyan hangon ugyanarra a dallamra:
– Szamárfülű a királyfi.
A király elkérte a pásztortól a furulyát, hogy maga is megpróbálja. Belefújt.
– Szamárfülű a királyfi – mondta a furulya.
Akárhányszor próbálta is a király, a furulya mindig csak ezt mondta, csak ezt az egy nótát fújta. A király magához hívatta megint a tündéreket, és megkérte őket, hogy tüntessék el a királyfi szamárfüleit.
A három tündér megérkezett, összehívatta az egész udvart, s megparancsolta a királyfinak ott mindnyájuk előtt, hogy vegye le a sapkáját.
A királyfi megijedt, szabódott, tiltakozott.- Nem szabad levennem soha a sapkámat – mondta.
– Vedd le a sapkádat! – mondták a tündérek.
Mikor aztán a királyfi mégis rászánta magát, és levette a sapkáját, a király, a királyné és maga a királyfi is boldogan látta, hogy nincs is neki szamárfüle!

A könyveit is ajánlom mindenki figyelmébe, akinek van ideje és kedve olvasni. (A temesvári lány, Pókfonálon,Pipacsvirágom,Bodobács)

Kasza-Tóth Csilla

írta: Csilla Kasza-Tóth

Kasza-Tóth Csilla vagyok, a Tulhatvanon.hu oldal szerkesztője

További cikkek

Kapcsolódó cikkek

A zene és az érzelem,…

Kint van a bokád,…

A név sok mindent elárul,…