Katona dolog…

El kell menni katonának
a faluból igen nagyon messzire.
Itt kell hagyni a babámat
de nem tudom, hogy kire.

Arra kérem édesanyám,
vigyázzon a göndörhajú babámra
Ne engedje, hogy eljárjon
a faluból minden este a bálba.

Százados úr levelem jött,
hogy a babám igen beteg utánam.
Adjon nékem szabadságot,
hogy mégegyszer meglássam.

Jól tudom, ha engem meglát
egyszerően kigyógyul a bajából
Az ellenség megse tudja,
hogy egy baka hiányzik a csatából.

Elhangzott a szó zeng az induló
Győztesek megint régi zászlaink
Nézd a gúnyhatár széttiporva már
Várnak újra itt ősi bérceink
Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk
Győz a szítja fergeteg a rohanó sereg

Lépteink nyomán fenn a Hargitán
Völgyeinkben lent magyar nóta zeng
Már semerre sincs az átkozott bilincs
Énekeljetek völgyek és hegyek!
Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk
Győz a szítja fergeteg a rohanó sereg

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik-iszik a sátorban, semmire sincs gondja,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára,
Megütközik, viaskodik, siet a prédára,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
Ez az élet és becsület hazája számára.
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Kárpátokban megfújták a trombitát,
Minden anya hazavárja a fiát.
Csak engemet nem vár haza az édesanyám,
Kárpátokban lesz az örökös hazám.

Édesanyám ha fel akarsz keresni,
Kárpátoknak hegyaljára gyere ki!
Megtalálod síromat a kőszikla alatt,
Édesanyám kisírhatod magadat.

Oroszország felé nem tudjuk mi az utat,
Főhadnagy úr mutassa meg az utat!
Megmutatom jó fiaim én is elmegyek,
A jó Isten tudja, ki jön vissza veletek.

Gyertek magyar fiúk kik egyszerre születtünk,
Kik egyszerre kumisz ruhát viselünk.
Mutassuk meg annak a de kutya muszkának,
Nincsen párja sehol az erdélyi bakának.

Gyertek magyar fiúk húzzunk drótot ha lehet,
Közeledik már az orosz hadsereg.
Szólnak az ágyuk ropognak a masingeberek,
Majd elválik babám mit ér egy magyar gyerek.

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.

Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.

Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.

Ugye gondolsz néha rám?
Csillagfényes éjszakán,
Mikor nyugszik minden szépen, csendesen,
Csak a honvéd nem pihen.

Ugye hallod angyalom?
(Nem nagyon.)
Hozzád száll a sóhajom,
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.
Messzi, távoli széllel néked üzenem,
Te leszel a kedvesem.

Várlak vissza, várlak én,
Két karomba zárlak én.
Tudom visszajössz egy nyári szépnapon,
Visszavár a két karom.

Hideg téli éjszakán,
A katona készen áll,
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.
Védi ezt a drága, szép magyar hazát,
Sokezernyi vészen át.

Ha kimegyek a doberdói harctérre,
Feltekintek a csillagos nagy égre,
Csillagos ég, merre van a Magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?

Csillagos ég, merre van a Magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?

Jaj Istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!

Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!

Százados úr sejehaj százados úr ha felül a lovára,
visszatekint sejehaj visszatekint az elfáradt bakára.
Ugye fiú szép élet a katonaélet,
csak az baj sejehaj csak az a baj hogy nehéz a viselet.

Diófából sejehaj diófából nem csinálnak koporsót,
a bakának sejehaj a bakának nem írnak búcsúztatót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
barna kislány sejehaj barna kislány lesz a megsiratója.

Harangoznak a mi kis falunkban,
Édesanyám menjen a templomba.
Imádkozzon, s a jó Istent kérje,
Hogy a fiát semmi baj ne érje
Valahol a messze idegenbe.

Túl a vizen nádfödeles kis ház,
Ablakában sírdogál egy kislány.
Ne sírj kislány lesz még jobb is meglásd,
Ha majd egyszer viszontlátjuk egymást,
Csak még egyszer haza tudnék menni.
Arra kérem édes, jó anyámat
őrízze meg nékem a babámat!
Legyen virág mindig ablakába,
hazatértem szeretettel várja, ha eljön a boldogság órája
Most, hogy haza segített az Isten,
Olyan árva, olyan kihalt minden.
Az hagyott el, akit úgy imádtam,
Akiért én mindig haza vágytam.
Jobb lett volna messze idegenben.

Mikor engem besoroztak, virágzott az erdő.
Sírt a babám,hullt a könnye,mint a záporeső.
/:Sírt a babám,sírva mondta az édesanyjának,
Jaj Istenem, besorozták, a Pistámat katonának.:/

Száz ablakos nagy kaszárnya,ezer honvéd benne.
Akad mindnek szeretője,nékem egy se kéne.
/:Hej,mert az én kis galambom,falunk legszebb lánya.
Hű szívemnek halálomig,csak ő lehet a babája.:/

Nem látlak én téged
Többé, soha sohasem.
Hiszen te látod te érted
Könnyes a szemem.

Nevemet hiába mondod,
Könnyedet hiába ontod,
Harcok mezején,
Valahol tetőled távol,
Ott ahol senki sem gyászol,
Ott halok meg én.

Nevemet hiába mondod,
Könnyedet hiába ontod,
A harcok mezején,
Valahol tetőled távol
Ott ahol senki sem gyászol
Ott halk meg én.

Nem lesz egy tenyérnyi zöld hely,
Puszta síromon,
Elesett katonák teste
Lesz a vánkosom,

Ahová le fognak tenni,
Síromra nem borul senki,
Senki aki él.
Tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet,
Messze majd a szél. Ahová le fognak tenni,
Síromra nem borul senki,
Senki aki él.
Tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet,
Messze majd a sz

Áldott e föld és áldott e szó
Édes Hazám!
Itt van a bölcsőm, s itt ringatott
Az én édesanyám.
És ha egyszer síromon nő a vadvirág
Én fentről is, a mennyből is,
Hallom majd szavát:

Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó
Magyarnak lenni, igenis jó!
Az egekig ér már a nyíló virág
Karjába zárja a Magyarhazát. Hazám e föld mit szívünk fölé
Kárpátok fonnak népünk köré
Hazámban mindig otthon vagyok
Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok!

Mint sírból támadt ősi erő
Olyan vagy Hazám
Messze sodort bolyongó kő
Tenger zord viharán
Nagy hegyeknek öléből
Nyílik a vadvirág
Én Lentről is, a mélyből is
Hallom majd szavát:

Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó
Magyarnak lenni, igenis jó!
Az egekig ér már a nyíló virág
Karjába zárja a Magyarhazát.

Hazám e föld mit szívünk fölé
Kárpátok fonnak népünk köré
Hazámban mindig otthon vagyok
Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok

Ezer virágból bokrétát kötni kéne már
Mert egy az utunk s ha összefogunk megmarad Hazánk!