„Egymásra néztünk és nevettünk, mint két kisgyermek, akik közös csínyt követtek el„.…
S ha valaki mégis ásásra szánja a fejét és szomorúan tapasztalja, hogy a föld tele van mindenféle földbe nem való dolgokkal, szintén adódik a kérdés, mi a megoldás?.

„Egymásra néztünk és nevettünk, mint két kisgyermek, akik közös csínyt követtek el„.…
Adódik a kérdés, mi a megoldás?
Ezzel én is így voltam!
Számomra az internet hozta meg a megoldást, ez pedig a magaságyás volt.
Mondjuk, mondhatjuk, hogy az internetnek sok negatív hatása van, de arra, hogy az ember érdeklődjön, információkhoz jusson, nagyon is használható.
Így jutottam el a magaságyásig.
Ez mostanság nagy divat, olvasható volt egyre több hirdetésben, hallható volt egyre több youtube videóban.
Aztán elhangzott a varázsszó, raklapokból kiváló magaságyás építhető.

Ez nagyszerű! – kiáltottam, a tetőfelújításból sok raklap megmaradt!
S ettől a perctől kezdve lelkesen készültek a raklapos magaságyások.
Elsőre ugyan csak 2 nagy és 2 kisebb magaságyás készült el, ami persze nem is volt baj, mert ha jól szeretnénk elkészíteni a magaságyást, nemcsak úgy ’beledobálom a földet és kész’ módra, akkor többnapos kemény munka vár ránk.
Jócskán benne voltunk már a tavaszban, amikor a LIDL akciósan eperpalántákat árult.
Siettem a boltba. Ez lesz a magaságyásom első növénye!!!
A házikóm bejárati ajtajával szemben, két ‘cserfes’ ablak áll.
Amint meglátták a nagy készülődésemet, ahogyan rétegeztem az ágyásba a különböző földet, hangos beszélgetésbe kezdtek:
Ettől fogva, naponta megcsörrent a telefon.
– Lányom ne add fel, meglátod működni fog! Az ablak csak egy téglák közé szorított építőipari elem! Nem is látja a magaságyásodat!– hangzott a telefonból.
Én mégis, ettől fogva figyeltem az ablakokat. Ha zárva voltak, boldogan szaladtam ki a magaságyásokhoz.
A lelkesedésem nem hagyott alább, naponta vizsgáltam az eperpalántákat, amelyek szépen erősödtek a magaságyás puha földjében, de amikor eljött az eprek beérése, az eperlevelek alatt, csak nagyon apró szemű, néhány eper piroslott.
Szomorú voltam, lehetséges, hogy az ablakok tudnak valamit, amit én még nem? – gondoltam.
Édesanyám ellátogatott hozzám eperszüret idején. Én az ebédet készítettem elő a konyhában.
Néhány perc telhetett el, éppen hogy bekészítettem a húst a sütőbe, kiáltásra lettem figyelmes.
Nem értettem a dolgot, hogy lehet ez? Reggel még csak néhány apró szemű eper csillogott a reggeli harmatban a levelek alatt? – kételkedve szaladtam a tállal édesanyám után a kertbe.
Ebéd után, jókedvűen majszoltuk a vásárolt cukrozott epreket. A pezsgő is előkerült. A „Micsoda nő” című filmből Richard Geretől évtizedek óta tudjuk, hogy
„A PEZSGŐ FRISS, ÜDE, SAVAS, SAVANYKÁS ÍZEKET KÍVÁN, ELSŐSORBAN GYÜMÖLCSÖKET ÉS ABBÓL KÉSZÜLŐ CSEMEGÉKET.” – s ebben az eper a legjobb.
Édesanyám váratlanul megfogta a kezem és rám mosolygott.
– És mondd lányom! Elég hangosan mondtam? Szerinted is hallották az ablakok?
Egymásra néztünk és nevettünk. Nevettünk, mint két kisgyermek, akik közös csínyt követtek el.
Ez 3 éve történt. A kertem folyamatosan bővül. Az idén nagyszerű termés volt már.
S ahányszor az epret szüretelem, mindig eszembe jut ez a kedves délután, amikor édesanyámmal a ’hamisan’ termelt epret jóízűen majszoltuk.
Hát,így kezdődött!
Kérdezhetnék! Mi ebből a tanulság? – egyszerű: NE ADD FEL!
Kasza-Tóth Csilla
írta: Csilla Kasza-Tóth
Kasza-Tóth Csilla vagyok, a Tulhatvanon.hu oldal szerkesztője
ABBA Adamis Anna anyák napja Apostol Ausztria barátság blog falunap film fotó fotózás főzés Grado humor karácsony kutya környezet magaságyás mese mosoly musical NYAD nyugdíjas nyugdíjasok nóta Olaszország Opera operett Pavarotti Puskas repülés Rudolf SIX musical Szlovénia számok színdarab színház sütés télapó utazás vakcina Várak zene önfejlesztés öregség






