Magaságyásom története…

„Amikor az embernek idősebb korában rá kell döbbennie arra, hogy itt is fáj – ott is fáj..”

(valós események alapján..)

Amikor az embernek idősebb korában rá kell döbbennie arra, hogy itt is fáj – ott is fáj, de mégis szeretne kertészkedni, amikor az ásó és a kapa már nem való az idős kézbe vagy orvosi tiltás alatt áll, bizony keresni kell a megoldást.

Egymásra néztünk és nevettünk, mint két kisgyermek, akik közös csínyt követtek el„.

S ha valaki mégis ásásra szánja a fejét és szomorúan tapasztalja, hogy a föld tele van mindenféle földbe nem való dolgokkal, szintén adódik a kérdés, mi a megoldás?.

Egymásra néztünk és nevettünk, mint két kisgyermek, akik közös csínyt követtek el„.

Adódik a kérdés, mi a megoldás?

Ezzel én is így voltam!
Számomra az internet hozta meg a megoldást, ez pedig a magaságyás volt.

Mondjuk, mondhatjuk, hogy az internetnek sok negatív hatása van, de arra, hogy az ember érdeklődjön, információkhoz jusson, nagyon is használható.

Így jutottam el a magaságyásig.
Ez mostanság nagy divat, olvasható volt egyre több hirdetésben, hallható volt egyre több youtube videóban.


Aztán elhangzott a varázsszó, raklapokból kiváló magaságyás építhető.

Ez nagyszerű! – kiáltottam, a tetőfelújításból sok raklap megmaradt!
S ettől a perctől kezdve lelkesen készültek a raklapos magaságyások.
Elsőre ugyan csak 2 nagy és 2 kisebb magaságyás készült el, ami persze nem is volt baj, mert ha jól szeretnénk elkészíteni a magaságyást, nemcsak úgy ’beledobálom a földet és kész’ módra, akkor többnapos kemény munka vár ránk.

Jócskán benne voltunk már a tavaszban, amikor a LIDL akciósan eperpalántákat árult.
Siettem a boltba. Ez lesz a magaságyásom első növénye!!!
A házikóm bejárati ajtajával szemben, két ‘cserfes’ ablak áll.
Amint meglátták a nagy készülődésemet, ahogyan rétegeztem az ágyásba a különböző földet, hangos beszélgetésbe kezdtek:

  • Láttad má’ meg mit talált ki! Ez itt nem működik! – kezdte a beszélgetést az egyik ablak.
  • Hát igen! Te biztosan tudod, Te már sokat dolgoztál a kertben. – válaszolta a másik ablak.

Én csak szeretnék kertészkedni!

Ettől fogva, naponta megcsörrent a telefon.
Lányom ne add fel, meglátod működni fog! Az ablak csak egy téglák közé szorított építőipari elem! Nem is látja a magaságyásodat!– hangzott a telefonból.

Én mégis, ettől fogva figyeltem az ablakokat. Ha zárva voltak, boldogan szaladtam ki a magaságyásokhoz.
A lelkesedésem nem hagyott alább, naponta vizsgáltam az eperpalántákat, amelyek szépen erősödtek a magaságyás puha földjében, de amikor eljött az eprek beérése, az eperlevelek alatt, csak nagyon apró szemű, néhány eper piroslott.

Szomorú voltam, lehetséges, hogy az ablakok tudnak valamit, amit én még nem? – gondoltam.

Édesanyám ellátogatott hozzám eperszüret idején. Én az ebédet készítettem elő a konyhában.

  • Anya nem érdemes megnézni az epret, alig termett az idén. – kiáltottam édesanyám után, amint a kertkaput nyitotta.
    Azért én megnézem! – jött a válasz.

Néhány perc telhetett el, éppen hogy bekészítettem a húst a sütőbe, kiáltásra lettem figyelmes.

  • Gyere lányom, Te ilyet még nem láttál! Ennyi eper egy ilyen kis pici ágyásban! Hozz egy tálat, szüreteljünk! – kiáltotta édesanyám.

Nem értettem a dolgot, hogy lehet ez? Reggel még csak néhány apró szemű eper csillogott a reggeli harmatban a levelek alatt? – kételkedve szaladtam a tállal édesanyám után a kertbe.

Na, ugye megmondtam, hogy ne add fel!

Ebéd után, jókedvűen majszoltuk a vásárolt cukrozott epreket. A pezsgő is előkerült. A „Micsoda nő” című filmből Richard Geretől évtizedek óta tudjuk, hogy
„A PEZSGŐ FRISS, ÜDE, SAVAS, SAVANYKÁS ÍZEKET KÍVÁN, ELSŐSORBAN GYÜMÖLCSÖKET ÉS ABBÓL KÉSZÜLŐ CSEMEGÉKET.” – s ebben az eper a legjobb.

Édesanyám váratlanul megfogta a kezem és rám mosolygott.
És mondd lányom! Elég hangosan mondtam? Szerinted is hallották az ablakok?
Egymásra néztünk és nevettünk. Nevettünk, mint két kisgyermek, akik közös csínyt követtek el.

Ez 3 éve történt. A kertem folyamatosan bővül. Az idén nagyszerű termés volt már.
S ahányszor az epret szüretelem, mindig eszembe jut ez a kedves délután, amikor édesanyámmal a ’hamisan’ termelt epret jóízűen majszoltuk.


Hát,így kezdődött!

Kérdezhetnék! Mi ebből a tanulság? – egyszerű: NE ADD FEL!

Első paradicsom termésem a magaságyásban…

Kasza-Tóth Csilla

írta: Csilla Kasza-Tóth

Kasza-Tóth Csilla vagyok, a Tulhatvanon.hu oldal szerkesztője

További cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Facebook csoportok,akiket követek