„Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás…

Egyszer volt, hol nem volt…

Egyszer volt, hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, egy Somogy megyei kis falucska. A falucska mindössze 270 főt számlált, melyből 45 fő volt kisgyermek. A falucskában az idősek közös összefogással azon dolgoztak, hogy a falubeliek, különösen a gyermekek életét meghitté, széppé varázsolják.
Történt egy napon, hogy elhatározták, levelet írnak a Télapónak.
A cím is megvolt,

Santa Claus Main Post Office
Tähtikuja 1, FI-96930 Napapiiri
Tel. 020 4523 120
Fax. 016 3481 418
joulupukinpaaposti(at)posti.fi
Csak meg kellett fogalmazniuk a levelet.

„Kedves Télapó!
Nagyon szeretnénk, ha ellátogatnál a mi kis falucskánkba, a gyerekek nagyon jók voltak az idén és minden gyermek szeretettel vár reád.
Üdvözlettel, a „Nefelejcs Nyugdíjas Klub”

A levél hamarosan útban volt a Télapóhoz. A falubeliek izgatottan várták december 5-ét.
„Vajon megkapta-e a Télapó a levelet, vajon el tud –e jönni a rénszarvas húzta szánján?” – kérdezgették a felnőttek egymástól.
A gyerekek is izgalommal várták a napot.
„Vajon meglátjuk-e a Télapó bácsit, vajon hány csoki és szaloncukor lesz a Mikulás csomagban?” – kérdezgették egymástól, de legfőképpen a szüleiktől.
Eljött a nap, borús, esős este volt, a falu ablakai feldíszítve köszöntötték az adventi időszakot, az utcán csend volt ugyan, de az ablakok mögött rejtőzködő gyermekek izgatott mocorgása hallható volt.
Egyre erősebben sötétedett. Mi történhetett, miért nem jön a Télapó? – mindenki aggódva tette fel a kérdést.
A falucska gondnoka éppen hazafelé tartott, amikor az országúton baktató Télapót megpillantotta. Nagy pocakja, hosszú ősz szakálla, és persze a zsák ajándék nagyon megnehezítette őt a járásban.
Jó estét Télapó! Merre tart és miért ily gyalogosan? – kérdezte a falugondnok.
Jó estét fiam! Csombárdra tartanék, kaptam egy levelet, melyben azt írták, az itteni gyermekek nagyon jók voltak az idén és nagyon várják a Mikulást. Hát eljöttem, de útközben a rénszarvas szánomon a rúd eltörött. A rénszarvasaim ugyan haza szaladtak, hogy segítséget hozzanak, de hamar reggel lesz és nagyon sok kis gyermek vár még rám, így úgy gondoltam, addig is elindulok, gyalogosan.
Csöppet se aggódjon Télapó, üljön be ide mellém, éppen hazafelé tartok, majd én elviszem a gyerekekhez és a falubelieknek is szólok, hogy segítsenek. – válaszolta a falugondnok.
A Télapó beszállt a kisbuszba és láss csodát, néhány perc múlva a Télapó már a Nyugdíjas Klub tagjaival együtt elindulhatott az első falu szélén lévő kis házhoz.
Ruhája és szakálla megviselt lett a hosszú úttól, de a falubeliek mosolyogva, nevetgélve igazították meg szakállát és pocakját.
„Várj Télapó bácsi, most már minden rendben lesz, kérlek, add ide a botodat, majd mi mutatjuk Neked az utat és a házat, ahol kisgyermekek várnak Rád.” – mondták kedvesen a falubeliek.
S a Télapó, a falubeliekkel ment házról – házra. Mindenhová bekopogtak, a gyerekek itt-ott kicsit megszeppenve, de örömmel fogadták a Télapó bácsit. Néhányan még szavaltak, énekeltek is a Télapó bácsinak.
A falu közepén állott egy ház, 4 gyermek és egy anyuka várta a Télapó bácsit, szeretettel néztek reá.
Eltelt az este, a Télapó zsákja kiürült és éppen azon tanakodott, hogy juthatna el a következő helyre, ahol szintén nagyon sok kisgyermek várja, amikor meghallotta a szélsebesen közeledő rénszarvas száncsengettyűjét.
Az Áldóját, ez aztán gyors munka volt! Így biztosan minden gyermekhez eljutok még ma éjjel! – kiáltotta.
A szán lassan leereszkedett az útra, a falubeliek sorra elköszöntek a Télapótól, még utoljára megigazították szakállát és pocakját.
A Télapó kiszállt a kisbuszból és búcsút intve elindult a szánján.
A távolból még benézett a házakba és boldogan nézte a csokit és szaloncukrot majszoló gyermekeket a szüleik körében.
-„Anya, ugye szépen mondtam a verset a Télapónak? Anya, ugye jövőre is eljön hozzánk a Télapó bácsi?
Ekkor a Télapó bácsi már olyan magasan járt fent az égen, hogy válaszát már csak a részszarvasok és a csillagok hallhatták.

„Igen, jövőre újra eljövök, megígérem!” – s ezzel eltűnt a csillagok között.

írta: Csilla Kasza-Tóth

Kasza-Tóth Csilla vagyok, a Tulhatvanon.hu oldal szerkesztője

További cikkek

Kapcsolódó cikkek

A zene és az érzelem,…

Kint van a bokád,…

A név sok mindent elárul,…