„Nefelejcs” készülődés

1. Nem látlak én téged többé, többé soha sem..

Nem látlak én téged többé, többé soha sem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
/:Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
Harcok mezején, valahol te tőled távol,
Ott ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.:/

Nem lesz egy tenyérnyi jel sem, puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
/:Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet, messze majd a szél.:/

Szeretnék, még egyszer lenni, lenni még veled,
Szeretném öledbe tenni, őszülő fejem.

/:Szeretnék ajkadon égni,Szeretnék Te véled lenni
Csak egy éjszakát
Azután akármi érhet, boldogan halok meg érted
Hitvesem, s Hazám.:/

Szeretném, hogyha még egyszer
Itt lennél velem,Öledbe ringatnám lágyan,
Őszülő fejem.

/: Szeretnék ajkadon égni. Könnyezve boldogan élni,
Azután akármi érhet,Örömmel halok meg érted,
Kedvesem, s hazám.:/

2. Ha majd a nyarunknak vége, csendesen szitál a hó….

Ha majd a nyarunknak vége, csendesen szitál a hó,
Lennék még tenéked édes, lennék még tenéked jó,

Csendes kis legénylakásban, az óra búcsúra int,
Kívülről zajlik az utca, hangos az éljen szó kint.

Hallod, hogy fújják a kürtöt, hallod-e a zene szót?
Azt fújják előre, rajta, fújják már a riadót,

Borulj a vállamra kedves, estére másé lehetsz,
Estére indul az ezred, estére én is megyek.

Amikor leszáll az alkony, masíroz az ezredünk,
Csókolj meg mégegyszer édes, ki tudja hová megyünk,

Pislogó távoli tűznél, az ezred pihenni tér,
Nem tud aludni a hadnagy, papírt és ceruzát kér,

Otthon őt valaki várja, úgy hallja valaki sír,
Fejét a kezére hajtja, és aztán csendesen ír,

Másnap a kórházi ágyon, fekszik a hadnagy szegény,
Golyó ment a tüdejébe, életre nincs már remény,

Doktor úr szeretnék írni, magam sem tudom miért,
Szeretnék egy kislányt látni, aki tán nem is enyém,

Doktor úr az égre kérem, adja ki tiszti ruhám,
Nem fekszem többé az ágyon, megvédem magyar hazám,

Nem lehet, mondja az orvos, beteg még a hadnagy úr,
A hadnagy az éj leple alatt, kiszökött a kórházból,

Vége van az ütközetnek, véresen száll le a Nap,
A hadnagy hordágya mellett, imádkozik már a pap,

Biztatja csendesen, halkan, a hadnagy nem hallja már,
A szíve lázasan dobban, s lelke a mennyekbe száll,

Levelet hozott a posta, ami a hadnagyról szólt,
A kapitány elolvasta, azután csendesen szólt,

Írjátok meg a leánynak, ne várja a hadnagyát,
Itt ássák örökös ágyát, itt ásták meg a sírját,

Csendesen leszáll az éjjel, megperdülnek a dobok,
Nem tudja senki, hogy otthon, valaki halkan zokog,

Csendes kis legénylakásban, meghalt egy gyönyörű lány,
Éles tőrt szúrt a szívébe, elment a hadnagy után.

3. Volt egyszer egy hadnagyocska…

Volt egyszer egy hadnagyocska,
Fiatal volt és bohó.
Tiszta volt a szíve, lelke,
Szerelemről álmodó.

Szavát adta egy kis lánynak,
Hogy a szíve az övé.
S mikor elment a harctérre,
Rá gondolt este felé.

És egy véres éjszakában,
Éles gránát csapta le.
Nemsokára csak felépült,
hiányzott a jobb keze.

Megírta a kedvesének,
hogy mi történt ő vele,
tudná-e még őt szeretni,
hogy nincs meg a jobb keze?

S jött egy illatos levélke,
Bocsásson meg, lássa be.
Nyomorék mellett egy nőnek,
Csak szenvedés az élete.

Külvárosi füstös kocsma,
borszagtól nehéz a lég.
Oda tért be minden este,
Egy félkarú nyomorék.

Felszedi a szivarvéget,
Amit más már eldobott.
És egy pohár ital mellett,
Búsan így dúdolgat,hogy:

Aranyvégü cigaretta,
Te utolsó jó barát.
Hogyha bánat ül szívedre,
Szívd magadba illatát.

Füstje lágyan körül szálldos,
Lelked szebb világban jár.

Cigarettafüst az élet,
S mint egy álom, tovaszáll.
Cigarettafüst az élet,
S mint egy álom, tovaszáll.

4. Százados úr sejhaj…

Százados úr sej haj, százados úr ha felül a lovára.
Visszatekint sej haj, visszatekint az elfáradt bakára.
Ugye fiúk, szép élet a katona élet.
Csak az a baj sej haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

Diófából sej haj, diófából nem csinálnak koporsót.
A bakának sej haj, a bakának nem írnak búcsúztatót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója.
Szőke kislány sej haj, barna kislány lesz a megsiratója.

5. Nyitva van a Százados Úr ablaka…

Nyitva van a százados úr ablakja.
Barna kislány sírva sétál alatta.
– Állj meg, kislány, barna kislány, egy szóra.
Én leszek a szíved vigasztalója!

– Nem állok meg százados úr szavára,
Úgysem leszek százados úr babája.
Van már nékem (a) századjában egy közlegény,
Kit nem adnék, százados úr, magáér.

– A közlegény elesik a csatába,
Ki borul a barna kislány vállára?
– Ha elesik, szálljon áldás porára,
Mégsem leszek százados úr babája.

6. A jó lovas katonának…

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik-iszik a sátorban, semmire sincs gondja,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára,
Megütközik, viaskodik, siet a prédára,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
Ez az élet és becsület hazája számára.
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

7. Tábortüzek lángja, világít az égen

Tábor tüzek lángja, világít az égen

Tábor tüzek lángja, világít az égen,
Halvány zöldes színű tábori levélben,
Meg remeg a kezem, ha írom e pár sort,
Drága feleségem írjál ha meg kapod

Mi újság van otthon vártok e még vissza,
Szomorú könnyemet e lapom fel issza,
Most egy gránát robbant, majdnem ide vágott,
Érzi e a szíved, veszélyben a párod.

Hát a kicsi fiunk meg nőtt e már szépen,
Tud e már beszélni, írd meg azt levélben,
Tudja e mondani drága jó apukám,
Ugye a harc után vissza jössz majd hozzánk.

Tedd össze kacsóját ha el jön az este,
Tanítsd imátkozni, s haza szeretetre
Csókollak ezerszer, kis fiamat százszor
Tábori levelem én ezzel be zárom.

Tábor tüzek esti fénye világít az éjbe,
Haloványzöld színű tábori levélre,
Megremeg a kezem míg írom e lapot,
Édes kicsi asszony írjál,ha megkapod!

Mi ujság van otthon,vártok-e még vissza?
Szerelmes könnyemet ez a levél issza.
Most egy gránát robbant,majdnem ide vágott,
Érzi-e a szived,veszélyben a párod?

Hát a kis fiacskánk megnőtt-e már szépre,
Tud-e már beszélni?Írd meg a lavélbe!
Tudja-e mondani:drága jó apukám
Ugye a harctéren vigyázol most reám?

Tedd össze kacsóját ha leszáll az este,
Tanítsd imádkozni,hazaszeretetre
Csókold meg helyettem,ha eljön az álma,
Ő a mi szerelmünk nyíló szép virága!

Írom a levelem,riadó van éppen!
Hogy ez után mi lesz,nem tudom én sem.
Csókollak tégedet,fiamat is százszor,
Tábori levelem én ezzel bezárom!

írta: Csilla Kasza-Tóth

Kasza-Tóth Csilla vagyok, a Tulhatvanon.hu oldal szerkesztője

További cikkek

Kapcsolódó cikkek

A zene és az érzelem,…

Kint van a bokád,…

A név sok mindent elárul,…