Üdv a klubban!

A világ nyitva áll előttem, úgy ahogy nem is reméltem. Teli van végtelen lehetőségekkel.
Szabadjegyet kaptam, amilyen az életem….

Üdv a Klubban! Hangzott egy kiránduláson egy női tagokból álló asztaltársaságnál, amikor lesütött szemmel, halkan közöltem, hogy elvált vagyok.

Lesütött szemekkel? Miért is, hiszen sajnos a mai világunkban alig találkozunk hosszú ideje együtt élő, boldog házaspárokkal. Az emberek többsége vagy válásra adja a fejét vagy elfogadja a már-már kihűlt, unalmas hétköznapokat.
Család párti vagyok, bár többen élnék meg együtt az öregség meghitt, szeretteljes pillanatait.

A film „Bosszú és újrakezdés” című egy nő oldaláról mutatja be a válás nehéz időszakát, kellő iróniával és humorral.

Mert, hát valljuk be, mi elvált nők, bármilyen rezzenéstelen arccal tűrjük is, a megalázó, fájdalmas megjegyzéseket, pillanatokat, elbújva, négyfal között jó párszor zokogásba törünk ki.

Ráadásul senki nem tudhatja előre, hogy vele megtörténik -e ez, s ha igen, mikor, akármilyen biztos is valaki önmagában és az érzéseiben.

Amikor a szomszédasszonyom minden bevezető nélkül a szerinte valós lényegre tér : „Nem csoda, hogy ezt az idiótát elhagyták…”, – s ez még a lightosabb változat-, hogy is mondjam finoman szólva, a rezzenéstelen arc, rólam is eltűnik.
Persze azt gondolom, sőt hiszem, hogy az elvált nők többségének megértőbb, kedvesebb és emberségesebb szomszédasszonya van, mint nekem. Remélhetőleg!

Ugye mindenki egyetért azzal, hogy amikor az oltárhoz vezettek bennünket, egyikünk se arra gondolt, egyikünk se azt tervezgette, hogy mikor fog elválni?

Idézet a filmből:

férj: Rosie, beszélnünk kell..
feleség:Most látom, hogy lüktet az ér a homlokodon.
férj: Kutyabajom.
feleség: Mi van ?!
férj: Kérlek ülj le!!
feleség: Ugye nincs baj a gyerekekkel??
férj: Nem róluk van szó. Rosie! Ugye boldogok voltunk?
feleség: Ez beugratós kérdés? Matek is kell a jó válaszhoz? Tudod, hogy az nem az erősségem.
férj: Kérlek csak válaszolj!
feleség: Igen, boldogok voltunk! De mi ez a kérdés?
férj: Én is így gondolom, bár nem én voltam az első, de nagyon boldogan éltünk.
feleség: Ugyan már, kivele, mi a baj?
férj: Egek, nem könnyű megfogalmazni, úgy hogy csak kibököm.
feleség: Nem vagyok gondolat olvasó. Talán beteg vagy! Megoldjuk!
férj: Találkoztam valakivel.Nem is tudom, hogyan mondjam el. Találkoztam valakivel és beleszerettem.
feleség: Tessék?!
férj: Így igaz.
feleség: Nem, nem, nem! Hazudsz! Biztosan tudnám, ha mással találkozgatnál.
férj: Sajnálom! Szörnyen sajnálom Rosie!
feleség: Oh! Legalább sajnálod. De miért vallottad be?
férj: Hát, nem egyértelmű?
feleség: Nem! Bűntudatból, lelki megtisztulásból? Ácsi! Közlöd, hogy viszonyod van valakivel és ki akarod tárgyalni a részleteket? Hogy milyen fehérneműt vegyél neki? Na menj a pokolba!
férj: Ide hallgass! Minden jogod megvan rá, hogy haragudj.
feleség: Jó tudni, de miért vallottad be? Mi ebből a hasznod? Miért nem hallgattál, mint a fajod többi hazug, csaló példánya? Óh, Jézusom! Nem csupán a lelkiismeretedet nyugtatgatod, te el akarsz menni, te el akarsz hagyni.

Idézet a filmből:

Sok leckét megtanultam és rájöttem a sok fájdalom és megaláztatás közepette, hogy a legütősebb bosszú a BOLDOG ÉLET!„

A filmben megfogalmazottak nagyon is reálisak, szerintem valamennyien -elvált nők- belekerültünk már hasonló szituációkba. S ez a rendkívül reális, romantikus film rávilágít arra is, hogy nem szabad begubózni, mert van további élet, talán még jobb is, mint amilyen volt.

A filmet azoknak is ajánlom, akik párban élnek, – remélhetőleg életük végéig- . mert nagyon vagány film, a főhősnő szomszédasszonya (barátnőjé)-nek a karaktere kifejezetten jó, mondhatni ő a tükör, hogyan kell a nehéz, problémás dolgokhoz hozzáállni. Egyszóval, a szomorú téma ellenére nagyon jókat lehet derülni a filmen.

írta: Csilla Kasza-Tóth

Kasza-Tóth Csilla vagyok, a Tulhatvanon.hu oldal szerkesztője

További cikkek

Kapcsolódó cikkek

A zene és az érzelem,…

Kint van a bokád,…

A név sok mindent elárul,…